67. rész Az éjszaka mely megvátoztat mindent!!

A kocsiban már türelmetlenül vártak. Mikor beültem már indultunk is....

****

Csak egy utcával volt lentebb mint a Justinék háza ezért hamar oda is értünk. A ház rögtön elnyerte a tetszésemet, nagyon szép barna és egyszerűen tökéletes. Rögtön beleszerettem.

Mikor kiszálltunk a kocsiból rögtön mindenki birtokába vette a házat.

-Apa ezt most miért???-kérdeztem miközben átöleltem a derekát.

-Már régen terveztem hogy ide költözünk és így már tudom hogy ide kell költöznünk és a fiúk is most itt  kaptak munkát és csak nem fogunk egy szállodában aludni.-kacsintott rám, Én szorosabban öleltem magamhoz.-Menny nézz körül kíváncsi vagyok mit szólsz a szobátokhoz.-mondta mosolyogva majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.

-Sassy gyere már. Ez nagyon szuper-kiabált Liam az egyik szobából.

-Rohanok.-mondtam nevetve. Mikor a szobába léptem még a lélegzetem is elállt ez fantasztikus és hatalmas. Gyönyörű volt mint az egész hát és apa nagyon jól ismer tudja hogy utálok egyedül aludni.

-Stip stop felül.-ugrándozott Luis.

-Én alul.-mondtam nevetve.

-Alul.-mondta Harry.

-Felül.-mondta Niall.

-Alul.-mondta Liam és Zayn egyszerre.

-Akkor ezt is megbeszéltük.-mondtam mosolyogva, majd az ágyra ültem vagyis helyesebben beleültem az ágyba és a kezembe temettem az arcom. Azon gondolkoztam hogy most vajon Justin mit is csinálhat és mi lesz velünk?? Tudom hogy nem vagyunk együtt de akkor is igen is féltékeny vagyok Selenára. Fújtattam egyet amikor ezek a gondolatok kavarogtam a fejemben.

-Mi a baj kicsi lány??-ölelt át Liam.

-Selena, Justin, Minden.-mondtam fintorogva.

-Nyugi van annyi esze a srácnak hogy téged választ.-mondta Zayn.

-Nem tudom srácok én ebbe nem vagyok olyan biztos. Sokáig szerette Selt és szerintem még mindig szereti.-mondta s könnyek jelentek meg a szememben. Nem nem sírhatsz nem szabad miatta nem.-mondogattam magamnak.

-Jajj ne parázz már.-kezdett el csikolni Harry majd szépen mindenki csatlakozott az én kínzásomhoz.

...

Közben Jusztinéknál Rayen Buttler szemszöge:

Már itt nézem egy fél órája ahogy miss tökély teszi itt Biebs- nek a fejét, de én átlátok rajta engem nem fog meghatni a mű könnyeivel, sajnos már túl jól ismerem ő nagyságát. Nagyon remélem hogy Justin sem fog neki bedőlni megint, remélem tanult a hibáiból és nem cseszi el az életét egy kis r*b*nc miatt.

-Justin beszélhetnénk.-szólaltam meg mikor már tényleg nem bírtam az enyelgésüket. Justin rám kapta a tekintetét.

-Persze. Konyha??-kérdezett rá.

-Tökéletes csak mennyünk már. Itt már nagyon nem jó a levegő.-néztem jelentőség teljesen Selenára.

-Rayen.-szólt rám Justin. Hurrá mint régen. húztam el a szám ezen gondolatkor.

-Mi a francot csinálsz b*zdm*eg???-kérdeztem tőle a konyhában nem éppen finoman.

-Semmit. De neked meg mi bajod van?? Nem nekem kéne ezt kérdeznem??? Hmmm?? Ki suttog a barátnőm fülébe és ki ölelgeti??-nézett rám gúnyosan felhúzott szemöldökkel.

-Nem veszed észre magad haver??? Te mondtad barátnőd van aki most nincs itt helyette ez a c*afka van itt. És ő azt hiszi nem szereted és azt súgtam neki hogy itt maradok és megakadályozom hogy elbaszd az életed és hogy te szereted erre ő azt monda nem hiszi és elment. Ki is a hülye?? Én nem mert a te kapcsolatodat mentem B*zdm*eg.-mondtam neki már kicsit megemelve a hangom.

-Sajnálom Ry igazad van. El kell küldenem.-jött rá a hülyeségére juppii.-köszönöm haver. Nélküled nem is tudom mit kezdenék.-mondta majd megöleltük egymást.-Meg kell tennem valamit.-és kiment a konyhából.

-Látni akarom.-mondtam nevetve és utána mentem.

-Selena nem érdekelsz remélem felfogod, ha nem akkor is menny el most nem akarlak soha többet látni nem érdekel mit érzel én már nem szeretlek és miattad ha a mostani kapcsolatom tönkre megy ígérem én is tönkre teszlek téged. mindent elmondok értetted mindent.-mondta Justin.

-De én szeretlek kicsim.-próbálta menteni a menthetőt.

-Leszarjuk húzz innen.-mondtam majdnem nevetve.

-Te ne szólj bele.-mondta rikácsoló hangon és ölni tudott volna a szemével.

-Igaza van.-mondta Juss.-Takarodj és soha ne gyere vissza.-ő nagysága felkapta a cuccait és kiviharzott a házból és remélem az életünkből is.

Este Samantha Wilson szemszöge:

Délutánt pakolással töltöttük. Megbeszéltem anyával hogy most jobb nekem ha egy kicsit távol vagyok Justintól, mert nem igazán tudom hogy most mi legyen. Délután folyamán próbált velem beszélni, de még nem vagyok képes meghallgatni, mert nem tudom hogy ő most mit érezz, mert ha nem szeretné még mindig egy kicsit is Selenát akkor nem kellett volna Rayen hogy megakadályozza hogy megtörténjen az ami lehet megtörtént volna. Szóval nem tudom mi tévő legyek ezért egyelőre időt kértem,s megértet vagyis remélem.

*******

 Már fél 11 van és én még mindig nem tudok aludni ez a három vad marha is itt alszik mellettem. És én nem tudok mert azon gondolkozom hogy  ma delelőt még a tündérmesében éltem, de rá kell jöjjek hogy ez nem a tündérmesém ez a valóság amiben élnem kell. És holnap vagy azután lehet elveszítem sót már lehet el is veszítettem azt akit a világon a legjobban szeretek Justint. Nem bírtam tovább ezt a tétlenséget ezért egy buggyos melegítőben és egy atlétában amiben voltam plusz felkaptam egy fehér converse cipőt és elindultam az utcában. Nem tudtam merre és hogy hova megyek csak azt tudtam hogy ki kell szellőztetnem a fejemet.

Nem sokáig gyalogoltam mikor kikötöttem egy tónál. Varázslatos volt körben fákkal és néhol szerelmesek a padon csókolóztak. Mikor egy-egy ilyen párt megpillantottam könnyek szöktek a szemembe hisz nekem is van egy szerelmem még sincs itt velem és nem tudom hogy ez kinek is a hibája valójában nekem vagy neki. Szerintem nekünk, bármennyire fáj rá kell jönnöm hogy igazam volt ma délután bármit is teszünk mi soha nem leszünk Justin és Samantha mi soha nem leszünk mi mindig leszek én és lesz ő. A könnyeim akaratom ellenére eleredtek és velük együtt az eső is. Hálás voltam az égnek hisz ő az egyetlen aki átérzi fájdalmamat. A padokon ülők beszaladtak az eső elől elmenekültek az én bánatom elől. Nem bírtam tovább nem tudtam magamban tartani, a földre rogytam,s teljes szívemből énekelni kezdtem. Énekeltem a holdnak aki most velem van, ú nem hagyott magamra, neki meg mutathatom most ki is vagyok igazából. Tudja meg én is érzek és én is félek félek a jövőtől félek az érzéseimtől és félek a szerelemtől

Az érzéseimet énekeltem

A dal már a vége felé járt, de nekem nem lett jobb ugyanúgy hiányzott akartam, akartam hogy itt legyen velem, s elmondja ez csak egy rossz állom, de sajnos ez a valóság. Nem érdekelt hogy esik az eső lefeküdtem a sáros földre és gondolkoztam. Ekkor meghallottam egy gyönyörű dalt egy gyönyörű hangot, de nem tudtam honnan jön, de tudtam kitől, tőle.

 

Az ő hangja is a fájdalmat tükrözte.

Felálltam a földről és eszeveszettül szaladtam a hang irányába és végig azt hajtottam a fejemben hogy meg kell találnom őt. Muszáj.
Egy padon pillantottam kapucnival e fejében mely már teljesen át volt ázva, szóval feleslegesen volt a fején. Picit megtorpantam hogy vajon oda mennyek- e hozzá, de végül oda mentem.
-Leülhetek??-kérdeztem rekedtes hangon.Ő rögtön felkapta a fejét, s fejét felém fordított. Gyönyörű szemei a gyémántnál is szebben csillogtak a könnyektől, s arca meggyötört volt. Nem bírtam így látni ezért választ nem várva előröl az ölébe ültem és jó szorosan öleltem magamhoz. Szívem vad dobogásba kezdett, s könnyeim megint eleredtek félek egyszer csak elfogynak, tudom megígértem hogy miattam nem sírok többet, de szeretem és ez bármit megér számomra, s ezzel ő is bebizonyította hogy szeret. Hihetetlen hogy egy ilyen csodálatos ember szeressen engem. Engem aki temérdek hibával rendelkezem éveim során, mégis ő engem szeret nem Selenát és nem mást csak is engem. Ezek a gondolatok örömmel töltöttek el ,s örömömet fokoztam mikor már nem csak én öleltem a legszorosabban és nem csak én markoltam hajába azért hogy minél közelebb érezhessem magamhoz, hanem ő is kezeit derekamra helyezte s még közelebb húzott magához már ha ez lehetséges lenne. Így öleltük egymást, s mélyeket szippantottam tökéletes illatából, éreztem ahogy nyakamba fúrja tökéletes arcát, s ott szipog tovább. Az eső megállíthatatlanul esett, de nem volt baj így is ez lett életem legszebb pillanata szavak nélkül, így volt tökéletes. Pár perc után ő tolt el magától, s mélyen a szemembe nézett. Én kétségbe esetten, figyeltem minden mozdulatát.
-Harcolni fogok érted.-mondta rekedtes hangom.-Mindent megteszek hogy együtt legyünk.
-Én is bármit elkövetek értünk, mert szeretlek.-mondtam, s még egyszer jó szorosan megöleltem, majd kiszálltam az öléből. még fogtuk egymás kezét, majd ő szólalt meg.
-Holnap reggel gumicukrom.-mondta mosolyogva majd egy puszit nyomott az arcomra. S lassan ellengette a kezem. Mosolyogva álltam még mindig ugyan ott mikor eszembe jutott:
-Justin-kiállítottam utána.-nem tudom merre kell hazamenni.-mondta a végét nevetve. Nevettem kínomban.
-Hívtam neked is taxit.-kiállatott vissza.
-Köszönöm.-kiabáltam neki. Ő egy kéz mozdulattal elintézte a nincs mit mely mosolygásra késztetett. Nem sokára megtaláltam a taximat, s hazafelé vettük az irányt. Ez az éjszaka életem legszebb éjszakája volt.....



********


Hát remélem tetszik nektek ez a rész is. Köszönöm szépen az előző részekhez a kommenteket, nagyon hálás vagyok értük. Ne feledjétek 3 komi után jön a kövi!!! XDXD
puszi: Tocsi