2012. február 27., hétfő

63. rész

Hát itt is vonánk az új résszel remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Nagyon szépen köszönöm a komikat rettenetesen örültem nekik. Ne feledjétek nemsokára Justin szülinapja majd csütörtökön megpróbálok nektek hozni egy fergeteges részt a mi kis sztárunk 18. szülinapja alkalmából, persze ha meg lesz a 3 komi. Nagyon remélem nem fog megváltozni még jobban. De nem is fecsegek tovább  Jó olvasást és ne feledjétek a 3 komit!!!
P.S.: Before too Happy Birthday Justin !! XDXD
Puszi: FRU
 *******

Az ajtót szó szerint feltépve rontottunk be a házba. Gyorsan letettem a földre a kezemben lévő kiskutyámat mikor a nappaliból aggódó tekintetek tulajdonosai léptek ki. Nagyon megrémültem amikor megpillantottam anyát. Szemei pirosan izzottak, gondolom a sok sírástól és ez mind miattam van.
-Anya-eredtek el az én könnyeim is.- Annyira sajnálom.-öleltem magamhoz szorosan.
-Sssh-nyugtatott- nincs semmi baj.
-Samantha.-ölelt meg szorosan Pattie is.-Ilyet ne csinálj többet.
-Hugii.-kiáltott fel a bátyám.- Még hogy kicsi Edy-k meg Ariele-k hát ha elmentél volna ki vigyázott volna rájuk??-kérdezte, s összeborzolta a hajamat.
-Már alig várom.- nevetett fel mindenki a szobában.
-És hol találtad meg te hős szerelmes??-fordult Rayen Justin felé.
-Mi te tudtad???-kérdeztem felvont szemöldökkel Ry-tól. Ő csak félve bólintott.- És miért nem mondtad el???-kértem számon.
-Ő nem engedte.-tette fel védekezően kezeit és barátja felé mutatott.
-Állj!! Miről is maradtunk le fiatalok??-kérdezte Scoo. Félve Justinra pillantottam aki szintén az én tekintetemet fürkészte. Bevallom egy kicsit azért féltem hogy mit is fognak erről gondolni a többiek. Reménykedtem abban hogy mindenki örülni fog a kapcsolatunknak, persze a Belieberek nem fognak repesni az örömtől de ha igazán szeretik Justin elfogadnak majd. Abban is biztos voltam hogy Scooter a sajtóval fog jönni és azt tervezi majd hogy tartsuk titokban, vagyis én még egy darabig titokban szeretném tartani mert nagyon félek a gyűlőlködő Belieber levelektől, de persze ezt még Justinnal is meg kell beszélnem.
-Szóval Scoo és végül is mindeni elszeretnék mondani valamit vagyis két valamit.- Szinte egyszerre vettünk egy nagy levegőt, majd Justin derekamnál fogva húzott magához közelebb, s így folytatta- Szóval én nagyon szeretem Samanthat.-mosolygott le rám.
-És én is Justint-mosolyogtam vissza, s Justin egy lágy puszit lehelt felső ajkamra.
-Én megmondtam-járt egyfajta örömtáncot Chris amin jót kuncogott mindenki
-Gratulálok haver.-jött oda Chaz és lepacsizott Justinnal majd én is kaptam tőlle két puszit. Mindenki sorba gratulált nekünk, senki nem volt ideges emiatt.
-És mi lenne a másik dolog??-kérdezett rá Kenny.
-Öhmm..-Justin félve nézett managerére. Gondolaom a mostani fotós incidenst akarja elmesélni. Én is kicsit ideges lettem hogy vajon mit fog szólni az egészhez, ezért alsó ajkamat kezdetem harapdálni.- Szóval... Most hogy jöttünk visszafele találkoztunk ..izéé... fótósokkal.-sütöttük le a tekintetünket.
-Jesszusom nem hiszem el alig vagytok együtt és már is lefotóznak titeket.-emelte fel kicsit Scoo a hangját.- Nem igaz hogy nem tudtok vigyázni, főleg te Justin.-mondta kicsit megvetően.
-Sajnáljuk.-suttogtam alig érthetően.
-Ohh kiscsaj hát kivagyok azzal segítve hogy sajnálod.-mondta nekem gúnyosan.
-Én tényleg sajnálom.-mondtam s könnyeim eleredtek. Megértem teljesen megértem nekünk kellett volna figyelnünk és ez a mi hibánk és szegény Scoo-nak kell többet dolgozni a miattunk. Nem akartam hogy lássák nekem ez mennyire fáj hogy alig vagyunk együtt egy órája és már is mekkora bajokat okozunk ezért felszaladtam a szobámba. Még a lépcsőn hallottam ahogy Justin felemeli managerével szemben a hangját.
-Gratulálok Scooter ezt szépen megcsináltad.-emelte fel Justin a hangját.
-Kisfiam ne beszélj így vele.-mondta Pattie. Ezekután már nem hallottam semmit. Bezártam a szoba ajataját és gondolkoztam.  vajon jól döntöttünk?? Igazából nem haragudtam senkire csak helyre kellett a dolgokat tennem magamban. Pár perc múlva úgy döntöttem hogy lemegyek és meg akarok tudni mindent anyáékról is hogy mi történt velük, mert az elmúlt két hétben a saját életemről nagyjából megtudtam szinte mindent de anyáékra nem voltam kiváncsi, mert nagyon dühös voltam rájuk. De már nem vagyok sőtt megértem őket hogy miért tették azt amit tettek. Mikor kinyitottam a szoba ajtaját és a kopogni készülő anyával találtam szembe magam. Nem tudom miért de megöleltem.
-Ezt most miért??-kérdezte mosolyogva.
-Mert nagyon sajnálok mindent és nagyon szeretlek anya és nem úgy gondoltam azokat amiket mondtam és megszeretném tudni azt is hogy mik történtek veletek.-mondtam mosolyogva. Ekkor ért fel Justin is a lépcsőn. Odajött hozzám és hátulról átölelt.
-Jól vagy??-suttogta a fülembe.
-Persze.-mosolyogva bólintottam.
-Olyan jó hogy boldog vagy kicsim.-mondta anya.-Mikor szeretnéd hogy meséljek??-kérdezte. Közben JUstin meg sem szólalt csak az arcát a válgödrömbe temette,s néha apró puszikkal hintette be. Kicsit fáztam de a bőröm ahol Juss ajkai érték szinte izzottak, de még is jóleső éréssel töltött el már-már mesébe illő volt ez az egész.
-Most-csillantak fel a szemeim, de ekkor Justin puszija eléggé csikizett ezért felnevettem.- Ez csikiz-mondtam bohókásan, mire anya és Juss is elnevette magát.- A napaliban  elmesélsz mindent??- Anya egy hatalmasat bólintott majd elindult lefelé a lépcsőn. Kiváncsi vagyok, hogy vajon ismerem e azokat akikkel a szüleim együtt vannak és boldogok, megfpgadtam hogy megprpróbálom őket elfogadni.
-Jössz te is??-fordultam hátra szerelmem felé.
-Ki nem hagynám.-mosolygott pimaszul.
-Te már tudsz valamit.-vádolta  meg.
-Lehetséges.-tette a gondolkodós fejet.- De majd anyukád elmond mindent.-derekamra helyezte a kezét és így tolt le szó szerint a nappaliba ahol legnagyobb meglepetésemre mindenki jelen volt.
-Mi ez a nagy gyülekezet??-kérdeztem felvont szemödökkel.
- Elszeretnék neked mondani mindent.-mondta anya mosolyogva, és Scoora pillantott aki mellette ült. Én összeráncoltam a szemöldököm és érdekesen néztem majd így szóltam.
-óóóóóókééjjj-nyújtottam el a szót. Mire Justin angyalian a fülembe kuncogott.
-Ez csikiz.-nevettem el magam.
-Hozzád se nyúltam.-kerekítette ki szemeit de a kicsi sunyi mosoly ott bújkált a szája sarkában.
-Persze.-nevettem tovább.- Na de már nagyon kiváncsi vagyok szóval sshhh és anya tálalj.-kuncogtam el a végét.
-Neked kislányom a szerelem még jobban elvette az eszed úgy látom.-kuncogott anya.
-Haha.-tetettem a nevetést. Justin már időközben a foleltben ült, s jelezte hogy üljek az ölébe de én csak megráztam a fejem, de nem ültem tőle túl messze mert a fotel karfájára ültem. Justin kezét átlendítette oldalamon, s combomat simogatta. Én ezt a mozdulatát hatalmas mosollyal díjaztam. Olyan jó érzés volt végre érezni hogy valaki tényleg igazán szeret és nem csak nekem van rá szükségem hanem neki is rám.
-Szóval kislányom az a helyzet hogy azt ugye már tudod hogy apád és én is boldog párkapcsolatban élünk és nem csak ennyi van ezek mellett többről is szó van.-félőn néztem anyára vajon mi jöhet még??- Nyugi semmi rossz csak is jó. Akkor kezdem magammal. Szóval én és ...-itt habozott pár másodpercig mire én ilyen "bökd már ki" fejet vágtam.- Én és Scoo 3 éve együtt vagyunk és ez is közre játszott abban hogy ideköltöztünk.- Én kidülledt szemekkel néztem anyát és Scoot és csak most esett le hogy fogják egymás kezét. Nyeltem egy nagyot majd megszólaltam.
-Hogy lehettem ilyen hülye hogy nem vettem észre??-kérdeztem inkább magamtól.-de mindenesetre gartulálok és nagyon örülök hogy nem valami dagadt zsémbes valaki vagy Scoo-nevettem el a végét mire mindenki felnevetett.
-Hát ennek én is örülök-helyeselt moslyogva Scooter a nevelő apám?? vagy mostoha vagy nem is tudom mit kell ilyenkor mondani.
-Megölelhetlek titeket??-kérdeztem félénken.
-Kicsim ez hülye kérdés volt ugye tudod.??-kérdezte anya.Én csak nagyot bólintottam és odaszaladtam hozzájuk és szorosan megöleltem őket. Majd egy nagy mosoly kíséretében visszasétáltam a helyemre. Végül is tényleg nagyon örülök neki hogy így egymásra találtak. Scoo igazán jó ember és már valahol beletörődtem hogy anyáék soha nem lesznek már együtt és most érzem úgy hogy az életem igazán jó irányba halad. Van egy pasim aki igazán szeret vagyis remélem és én is mindennél jobban imádom őt. Van most már ezek szerint 2 apám és 2 anyukám és egy csodálatos bátyám és sok hülye még is imádnivaló barátom.- Na de van még valami. Apádnak már nem csak barátnője van úgy mond hanem már a felesége is 4 éve és van egy kisfiúk Matt. Eddy mikor elvileg táborban volt náluk nyaralt.-az ajkaim kisebb "o" alakot formáltak. Hisz én is voltam apánál de nem találkoztam velük.
-Wááo.-ennyit bírtam kinyögni.
-És nem sokára meg ér...-anya beszédét a csengő hangja zavarta meg......

2012. február 21., kedd

62.rész "Ne forgasd azokat a gyönyörű szemeidet mert úgy maradnak inkább adj egy csókot"

Hát jó hamar összehoztátok a komikat aminek én nagyon de nagyon örülök ezért kaptok is egy különleges hétköznapi részt és remélem ez is tetszeni fog nektek!!! A 3 komi itt is érvényes csak annyi hogy ha megkapom a három komit akkor is csak legközelebb vagy pénteken vagy vasárnap hozom az új részt mert szombaton TÁNCFESZTIVÁL és arra kérlek titeket szúrkoljatok hogy minden jól mennyen mert 4 számmal lépünk fel és ez elég nagy dolog. Nem húzom itt tovább az időt JÓ OLVASÁST Puszi: Tocsi
****

Mikor egy fánál megpillantottam Pancaket Ő s rögtön felismert és odaszaladt hozzám. Nem értettem mit keres itt,s mikor Samantha eszembe jutott a kicsike kutyusról akit a szerelmem helyett ölelgettem könnyek gyűltek a szemembe. És nem értettem hogy tehette ezt. És miért??? Talán már soha nem tudom meg. Nem Justin ilyenre még ne is gondolj nem adhatod fel.-mondtam magamnak. Gondolkozásomat a föld legédesebb hangja szakította meg, de biztosan csak képzelődöm.
-Pancake-kiabált a gyönyörű hang. Istenem ilyen élethű. Ebben az állomvilágban akarok örökre maradni.-Justin te meg mit keresel itt??-kérdezte. Ekkor kinyitottam a szemem, s szerelmem életnagyságban állt előttem. Szegény Pancaket szinte mondhatni ledobtam az ölemből s felkaptam Samanthát, olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy még soha senkit.
-Köszönöm istenem-mormoltam nyakába. Annyira édes gumicukor illata imádni való.
-Justin.-ölelt ő is szorosan.-Te mit keresel itt??-kérdezte szipogva. Ő sír??
-Sírsz??-kérdeztem, de nem volt erőm hogy elengedjem nem soha többet nem fogom elengedni.-Szerelmem te sírsz??-kérdeztem meg újból mikor nem válaszolt.
-Szerelmem??-tolt el magától. Szemei gyönyörűen csillogtak akár a föld legszebb gyémántja, szája nagy mosolyra húzódott. Én csak mosolyogva egy hatalmasat bólintottam.-Te szeretsz??-kérdezte s könnyei újra előtörtek.
-Mindennél jobban és most jöttem rá és annyira sajnálom. Mindent nem szabadott volna ezt tennem. És te hogy voltál vagy hogy lettél volna képes azt tenni magaddal??-vontam kicsit mérgesen kérdőre.
-Mit?? Én csak el akartam költözni.-mondta mosolyogva.-És szerintem már olvastad a levelet de én is elmondom. Szeretlek én is Justin nagyon.-mondta angyalian.-Miért te mit gondoltál??-kérdezte felvont szemöldökkel. Kezeim még mindig derekát ölelte,s az ő kezei is a nyakamban voltak.
-Nem fontos. De kérdeznem kell valamit.-mondtam mosolyogva.
-És mit??-kérdezte kacéran.
-Samantha Wilson lennél a barátnőm??-kérdeztem.
-Öhmm.. hagy is gondolkozzam...

Samantha Wilson szemszöge:
-Öhmm.. hagy is gondolkozzam-húztam az agyát. El sem hiszem hogy  ő is szeret. Már nem is haragszom rá. Sőtt elköltözni sem akarok, örökre vele szeretnék maradni.-Hát... igen.-mondtam ki végül.
-Jesszuson a szív infaktust hoztad rám -mondta és egy nagyot sóhajtott. Szemei a szemem és ajkaim között cikkáztak. Amitől az én mosolyom egyre nagyobb lett.- Szabad??-kérdezte félénken.
-Justin úgy csinálsz mint aki most csókolózik először.-kuncogtam fel.-Szabad.-mondtam mosolyogva. Nem sok idő telt el amikor megéreztem az ajkait az enyémeken. A pillangók eszméletlen sebességgel keltek életre hasamban. Bőröm ahol Justin hozzám ért bizsergett, s égett. Védelmező karjai derekam köré fonódtak és én teljes biztonságban éreztem magam karjaiban. Csókunk nem volt túl hosszú de életem legszebb csókja volt. Lágy volt mégis mindent elmondó. Mikor ajkaink elváltak mélyen a szemében néztem és ő is az én tekintetemet fürkészte.
-Fel kell hívnom anyukádékat. Nagyon kivannak.-mondta s elfintorodott a végén. Míg előkereste a telefonját az arcát kémleltem s lila karikákat fedeztem szemei alatt.
-Ez meg mi??-kérdeztem tőle, s muatóujjam végigvezettem a szeme alatt.
-Öhmm.. Eddy volt.-nyögte ki.
-Hogy mi?? Eddy?? Miért??-kérdeztem.
-Mert hát ... azt hittük hogy izéé... öngyilkos akarsz lenni-ajkaim kisebb "o" alakot formáltak és szemeim tágra nyíltak.-és emiatt ugye én vagyok a hibás -szontyolodott el- és ezért teljesen jogosan tette.
-Ne hogy őtt védd már mikor megütött és most rögtön hazamegyek és kitelerem a nyakát. Pancake gyere  megyünk.-Elindultam haza és Justin pedig kuncogva jött mögöttem. Kb. az út felénél megálltam és hátra fordúltam.-Te meg mit nevetsz még mindig??.-próbáltam én is nem elnevetni magam.
-Milyen kis harcias vagy.-nevetett fel
-Óhh igen.-kérdeztem kihívóan.
-Óhh jehh.-mondta, s mind ketten nagy nevetésbe törtünk ki. - Na de mennyünk mert szerintem az otthoniak már halálra aggódták magukat.-szólat meg végül Justin
-Jól van mennyünk.-mondtam s rendeztem arcvonásaimat. Mellém állt s összekulcsolva kezünket sétáltunk tovább.
-Megmondhatom nekik??-kérdezte félénken.
-Mit??-értetlenkedtem. Ő megforgatta szemei és felemelte összekulcsolt kezünket.- Ja hogy ezt??-mosolyogtam- Ragaszkodom hozzá.-mondtam és egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Óhh-nyavajgott.
-Most meg mi van??-kérdeztem kuncogva.
-Én nem oda kérem -mutatott arcára.- Hanem ide.-mutatott szájára.-én erre csak megforgattam a szememet.- Ne forgasd azokat a gyönyörű szemeidet mert úgy maradnak inkább adj egy csókot.-mondta s felém fordult. Arcomat vészesen közel helyeztem az övéhez de nem csókoltam meg, direkt kiváncsi voltam rá mit lép. Hát amit tett nem lepett meg gyorsan átszelte a kettőnk között lévő aprócska távolságot s ajkait enyémekre nyomta. Nem csókoltam vissza, igaz elég nehéz volt megállni de sikerült. Ekkor Justin még szorosabban vont magához, s erőszakosabban próbálkozott. Nem tudtam neki ellen állni, s ezért visszacsókoltam. Ez már másabb volt, a várt reagálásom nem maradt el a pillangók és a bizsergés még mindig jelen van amit nem is bánok, kifejezetten tetszik, de most valahogy vadabb volt s lábaim is kezdték felmondani a szolgálatot. Ezt Justin is észrevette ezért még szorosabban tartott hogy szó szerint el ne olvadjak karjai között. Ekkor "villámlásokat" láttam csokott szememen keresztül, s a villámásokhoz kattogások társultak.
-Justin fotósok.-suttogtam fülébe, mire ő lekapta a sapkáját, s a fejembe nyomta gondolom azért hogy ne ismerjenek fel. De aranyos ilyenkor is rám gondol. Megragadta a kezemet és a ház felé kezdtünk el rohanna eszeveszett tempóban....