65.rész

Nagyon szépen köszönöm  a komikat. Annyira aranyosak vagytok imádlak titeket. És most ki se írtam hogy 3 komi után kövi de hát összehoztátok ezért írom is!!! Remélem örültök és remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. De most kiírom  hogy 3 komi után hozom nektek a következő rész addig is Puszi : Fru♥
***

-Ő a barátom.- mikor ezeket a szavakat kimondtam forogni kezdett velem a világ és mindin homályosodott majd elsötétült végleg...
Nem ájultam el vagyis azt hiszem mert ha elájul az ember akkor nem érez semmit, de én sajnos éreztem a fájdalom nem tünt el. Lehet hogy én fújom fel a dolgot, vagy nem tudom de nekem valahogy sokat jelent az hogy valaki megbízik bennem vagy sem szerintem ez egy kapcsolat alapja és ha ez hiányzik akkor nem ér az egész semmit. Én azt hittem hogy ez nálunk meg van teljes mértékben és rossz látni hogy talán tévedtem és az a bizalom amit érzek talán nem kölcsönös. Igazából megértem Justint is nekem is rossz lenne látni hogy 5 lány ölelget és nem tudom nem tudom hogy reagálnék mert a Belieberes ügyeiben még mióta együtt vagyunk nem volt részem hmm ez nevetséges kb. 1 órája vagyunk együtt és nincs semmi rendbe  akkor mi lesz késübb. Míg én majdnem önkivületi állapotban kétségek közt vergődve gondolkoztam addig Rayen-t kivéve mindenki eltünt a házból.
-A többiek??-kérdeztem és felnéztem a kezeim közül.
-Na végre-sóhajtott egy nagyott Ry.- elmentek házat venni vagyis már tudják hogy hol meg hogy melyiket csak megveszik.
-De ki és minek??-igazábol nem nagyon érdekelt ez.
-Apukádék. Elvileg ide költöznek.-mondta mosolyogva.
-Szuper.-örültem neki de valahogy ezt az örömömet most ne nagyon tudtam kifejezni.- Justin??-kaptam fel hirtelen a fejem.
-Telefont nem veszi fel és még nem jött vissza.-mondta sajnálkozva.
-Remélem nem csinál semmit.-mondtam s arcom ismét tenyerembe temettem. Pár percig még ültünk a nappaliban és most a ház amit kezdtem megszeretni egyszerre valahogy nyomasztóvá vált számomra. Ajtó nyitódására kaptam fel a fejemet. Rögtön felálltam és nagy sebességgel indultam a kijárat felé. Justin lépett be ledobva kulcsát és cipőjét. Mikor lépteimet meghallota felkapta a fejét majd le is sütötte.
-Beszélnünk kell.-suttogtam. Nagyokat nyelve próbáltam könnyeimet visszaszorítani, nem szeretném ha ennyire gyengének látna.
-Nincs miről-szinte hozzámvágta a szavakat. Talán soha nem szeretett mert ha valaki valaha is szeretett valakit akkor nem tud ilyen érzéketlenül beszélni vele. Komolyan mondom jobban elviselném azt ha hangjában érezném a gyűlöletett mert akkor legalább nem lennék olyan számáa mint egy asztal. Na jó ez egy kicsit bizar de így érzem. Bevallom már kezdek kicsit dühös is lenni rá hogy lehet ilyen önfejű. Míg én gondolataimban elmerültem addig ő már rég a szobájában volt ezt az ajtócsapódásából tudta megítélni. Én szépen lassan visszavánszorogtam a helyemre és tovább ültem. Rayen néha néha hozzám szólt de nem nagyon tudnám megmondani pontosan hogy miket is mondott. Észre se vettem hogy hazajött Edy és Magi. Csak arra lettem figyelmes hogy egy vékonyka hang szólongat és húzgálja a pólóm szélét.
-Ne síjj.-mondta kedvesen. Mosolyogva pillantottam rá s ő kezeit felém nyújtva jelezve hogy vegyem fel mosolygott vissza rám. Imádom ezt a kislányt mert nem is tudom csupa szeretett és odaadás.-Samy mi a baj??-kérdezte lágy hangján.
-Semmi prücsök csak tudod van egy fiú akit én nagyon szeretek és ő most haragszik rám és nem tudom miért.-mondtam neki szipogva.
-Ő isz szejet téged mindenki szejet és nem is hajagszik.-mondta kuncogva. De édes ahogy próbál vigasztalni.
-Legyen neked igazad kicsim.-mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.- Akkor megyek és beszélek vele.-moslyogtam rá miközben a bátyám ölébe ültettem. Bátyám rögtön csikizni kezdte a kis manót aki édesen kacagott.
-Eduuss..neee- visított fel néha miközben én már a lépcsőn jártam. Épp kopogni akartam amikor kinyílt az ajtó. Justin rám emelte gyönyörű tekintetét majd ismét semminek nézve elhaladt mellettem. Nem tudtammit tenni nem tudom mi lenne a helyes ezért csak a fal mentén lecsúszva könnyeim ismét eleredtek.

Justin Bieber szemszöge:

Samanhta nagyon megbántott olyan voltam mintha nem is léteznék és nagyon rosszul éreztem magam. Úgy viselkedett azokkal a fiúkkal mintha ők lennének a pasiai és nem és. Én soha nem viselkedtem így Cait-tel. Persze mikor észrevette hogy nekem ez nem esik valami jól akkor már jön és beszéljük meg meg hasonlók hát ez nálam nem működik. Hiába szeretem mindennél jobban most ez fáj nagyon fáj. Lementem a konyhába hogy igyak egy narancs levet ahol egy apró kislánnyal találkoztam. Valamelyest hasonlított is Sassyre de azért voltak eltérő vonások, mégis rá emlékeztetett amikor kicsik voltunk.
-Szijja-köszönt rám kedvesen.
-Szia hát te??-kérdeztem mosolyogva. Most egyáltalán nem volt kedvem moslyogni mé is ez a kislány tele van szeretettel.
-Én Magi vagyok-nyújtotta felém a csöpnyi kezeit amit én meg is ráztam.- Te meg bisztos Justin vagy Samy szejelme. És mijattad síjj.-biggyesztette le ajkait. Hihetlen ez a kislány.- Mijét nem vigasztajod meg??-kérdezte bájosan- Ő szejet. Mondta nekem.-bólogatott helyeslően és már angyalian mosolygott. Igen és igaza van tudom hogy Sassy szeret és én is szeretem őt és hülye voltam hogy ezt én barom eltudtam felejteni egy percre is.
-Köszönöm angyal vagy.-moslyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára amit ő egy kuncogással díjazott majd- Ha megbocsájtasz-mondtam és kimentem a konyhából egyenesen az emeletre megmondani szerelmemnek mekkora egy hülye voltam. Mikor felértem könnyei némám folytak arcán és így ült a fal mellett.

Samantha Wilson szemszöge:

Pár perc múlva Justin visszatért az emeletre és én elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább ha akarja ha nem meg fog hallgatni.
-Beszélnünk kell.-mondtuk szinte egyszerre, amin nagyon meglepődtem. És némán meredtünk egymásra.
-Gondolkoztam-mondtam én végül.
-Én is.
-kezd te.-mondtam
-kezd te inkább.-mondta ő is.
-Rendben. Figyelj Justin és gondolkoztam és pár órája vagyunk együtt és már is veszekszünk ez így nem mehet tovább nekünk ez nem megy hibáa szeretlek mindennél jobban mert ez így van én ezt nem tudom csinálni be kell látnunk ez nekünk nem megy.-mondtam ki végül a számomra is fájdalmas szavakat.
-Nekem kellet volna kezdenem.-suttogta szerintem csak magának de én is meghallottam.
-Tessék??-néztem gyönyörű gesztenyebarna szemeibe melyek fájdalmasan csillogtak.
-Semmi. Biztosan ezt akarod??-kérdezte s megfota kezimet. Érintése villámcsapásként ért de tartanom kell magam így jobb lesz mindenkinek. Megszólalni nem volt erőm ezért csak bólogattam.
-De legyünk barátok mert nem szeretnélek elveszíteni.-mondtam s reménykedően pillantottam rá.
-Rendben én sem szeretnélek elveszíteni. Amúgy varázslatos hugid van-kuncogott.
-Tudom -húztam ki magam büszkén.
-El ne szállj már.-nevetett fel de nevetése nem volt teljesen őszinte és ezt ő is tudja nagyon jól.- Mennyünk le.-mondta végül.- Szeretném őket megismerni.-Én moslyogva bólintottam és lementem a nappaliba ahol már a srácok is jelen voltak.
-Na végre Barbie-mondta Harry.
-Mi az csak nem hiányoztam??-kérdeztem.
-A normális szöszi nagyon is-mondta Zayn.
-Normális vagyok.
-Nem a depis??-kérdezte Lou.
-Nem.
-Akkor jó-mondta Niall. -De zenézzünk-Ugrott fel a kis szőke és már kapcsolta is a teleonján a zenét. Ez mániánk hogy bárhol vagyunk mindig táncolunk és van egy számunk amire mindig úgy mond bemelegítünk. Ez nem más mint Pixi Lott 
erre a számra mindig ilyen csípő mozgatós táncot csinálunk én mondom irtó vicces ahogy a srácok szerencsétlenkednek.
-Justin beállsz??-kérdezte Harry.
-Persze-mondta mosolyogva.
-Szöszi mutasd meg mit csináljon. -Mosolygott rám Zayn.
-Oksi-és odamentem Justinhoz.- Fogd meg a derekamat.-mondtam neki és beálltam elé. Ő tette amire én kértem.- Jó és most simulj hozzám. Fujj de szarul hangzott.-nevettem fel mire mindenki nevetett. A pillangók mihint Justin hozzámért megjelentek és testem felhevült.
-Nekem tetszett.-mormolta fülembe. A hideg is kirázott ahogy lehelette a fülemet súrolta.
-Justin táncolunk.-húztam vissza magam a földre képletesen nehogy elszálljak. Justin édesen a fülembe kuncogott Mire testem megfeszült és hrtelen elfelejtettem mindent.
-Na akkor??-kérdezte.
-Oksé. szóval először előre hátra mozgatjuk a csípőnket majd oldalra és végül egy kőrt írsz le.-magyaráztam el neki.-Ez akkor vicces ha egyedül csinálod-kuncogtam miközben a fiúkat néztem-szóval 1,2,3,4,5,6 -számoltam, s testünk egyzserre mozgott. Kicsit szenvedélyesebbre sikerült ez a dolog mint kellett volna. Justin arca az enyémhez közelített, majd mikor majdnem megcsókolt volna fejem elfordítottam.
-Tudod csak barátok vagyunk nekünk ez nem megy.-mondtam kihívóan??? Nem így akartam. De valahogy így jött ki az érzéseim nagyon megnyíválnulnak a hangomaon. Elléptem Justintól.
-A francokat nem..-mondta kuncogva és visszarántott magához....