60. rész " Ez meg mi volt??"-"Miért nem emlékszem semmire??"

Mikor a lépcső alján álltam megpillantottam a napaliban verekedő fiúkat. Tudjátok ez nem az az igazi verekedés volt, hanem az az őrültek játszadozása féle verekedés. Nem szóltam közbe, csak álltam és széles mosollyal bámultam őket.
-Hé az az én lábam-nevetett fel fájdalmasan Noel.
-Tudom épp azért haraptam meg-nevetett Chris. Erre a fiúk fujjogni kezdtek.
-Te bekaptad a lábát??-értetlenkedett Justin.-Az ő lábát??.-mutatott Noelre- a szádba vetted??-kérdezte, de komolyságát nem tudta megtartani, mert a végére elnevette magát. Ezen én is felkuncogtam mire a szobában lévő összes szempár rám szegeződött...

Justin Bieber szemszöge:

Épp  azt ecseteltem, hogy Chris hogy volt képes a Noel büdös lábát a szájába venni, mikor édes kuncogást hallottunk a lépcső felől. Ezt a csilingelő hangot ezer közül is felismerem ez az én kis gumicukrom hangja. Mikor odapillantottam nem sok kellett ahhoz hogy le ne essen az álla. Egy nyuszis pulcsi volt rajta amiben egyszerre volt iszonyatosan sexi és elképesztően aranyos. Rögtön az ugrott be hogy megőrülök ha nem lehet az enyém. Igen magamnak is talán mot vallottam be elször hogy ő tényleg kell nekem. Rájöttem hogy mikor már a nappaliukban megpillantottam tudtam, hogy ez a csaj kell nekem, s vele akaok lenni, de csak most voltam képes elhinni hogy ez lehetséges, bár régen is ismertem de akkor még kicsik voltunk és elköltöztek mert a szülei elváltak és így nem találkoztunk többet, de szerintem ő nem is emlékszik rám s ez engem elszonmorít. Hogy az a sok év jelenktéktelen volt számára hisz nem úgy néz ki mint aki emlékszik mind erre. De az érzéseket tekintve remélem ő is hasonlóan érez, mert ha nem én nem tudom mit csinálnék. Annyira szép, szinte már-már tökéletes számomra, s remélem nem igaz hogy az a Jony vagy ki a pasija, remélem Rayen valamit nagyon félre hallott. Az elmélkedésemből Samantha édes hangja zökkentett ki. Épp Chaz ölelgette, s ahogy láttam flörtölt is vele elég feltünően. Tudom, hogy Chaz a havereom de akkor is még ha viccnek is szánja akkor se csináljon ilyet, ha tudja hogy azért a csajért akinek most teszi itt a szépet én képes lennék bármit megadni. De ezt tudja hisz nem rég mondtam el nekik. És erre ő meg itt ölelgeti meg puszilgatja az arcát.
-Na császtok mi most leléptünk.-kuncogott Chaz, s a hátára vette Samanthát, aki vigyorogva türte ezt az egészet. Miért nem állítja le?? Áhh ilyenkor meg tudok őrülni. Azt mondta ő is érzi ezt amit én akkor miért csinálja ezt?? Nem értem. Éreztem hogy a szívverésem egyre csak gyorsul és az a bizonyos pumpa nálam már az egekben van.
- Chaz mi a szart csinálsz??-tört ki végül belőlem. "A féltékenysé?" de miért??, vagyis mire vagyok féltékeny??, hisz Samantha soha nem volt az enyém. Ezek a kérdések képesek az őrületbe kergetni.
-Mi bajod van Justin??-kérdezte Ty.
-Hogy mi bajom?? Még kérdezed??-szinte kiabáltam velük.
-Állj már le haver.-fogta meg a vállam Ry.
-Hagyj.-rántottam el a vállam, s Chaz-hez sétáltam.-Beszélhetnénk??-kérdeztem valamivel higgattabban Samanthatól. Ő csak félénken bólintott.
-Chaz letennél??-kérdezte szinte suttogva. Haverom bólintott s lerakta, de Chazt most a pillantásommal meg tudtam volna ölni. Na jó ez egy kicsit túlzás, de akkor is ez kurva szar érzés. Odanyújtottam neki a kezem, ő óvatosan megfogta, s a csodálkozó szempárokkal teli szobát megunk mögött hagyva elindultunk a szobám felé...

Samantha Wilson szemszöge:
Justin kirohanását egyáltalán nem értettem. És most beszélni akar velem azt hittem tudom miről, de most máér nem vagyok benne biztos.
-Te szobád vagy enyém??-kérdezte már teljesen aranyosan, s már teljesen higgadtan. De miért volt egyáltalán ideges??, s szegény Chazzal is hogy kiabált.
-Öhmm..-kerestem a hangomat- szerintem a tied mert Cait a fürdőmben van.
-Rendben.-s már azt vettem észre hogy a szobájában vagyunk, de még mindig a hihetetlenül puha kezeit fogom. Ami engem egyáltalán nem zavar, sőtt egyfajta biztonságot nyújtott számomra. Pirulva sütöttem le a szemeim és az összekulcsolt kezünket bámultam.
-Ohh bocsi.-húzta el óvatosan a kezét.
-Semmi bak-mondtam-Nekem tetszett-mondtam ezt már csk megamnak de Justin is meghallotta sajnos.
-Nekem is.-kuncogott
-Jajj.. Miért nem tudom befogni a számat??-kérdeztem irónikusan magamtól. Justin ezen jót mosolygott.
-Gyere üljünk le.-mutatott az ágy felé.
-Okés-mondtam a szó végét elhúzva.
-Szóval...-mondta, de nem folytatta hiába vártam, pedig én már majd megőrültem, hogy mit akarhat.
-Szóval??-kérdeztem rá végül.
-Haragszol még??-nyögte ki végül.
-Nem már az SMS végére minden haragom elszállt. Olyan aranyos volt.-mosolyogtam
-Jajj de jó de miért rohantál ki??-kérdezte félve.
-Ez egy nagyon hosszú történet- mondtam sóhajtva.
-Van idm.-mosolygott rám féloldalasan. Áhhw *.* ez a mosoly elolvadok.
-Tuti hallani akarod??-Nagyokat bólogatott.-Ezt még soha senkinek nem meséltem el.-mondtam lehajtott fejjel.
- Ha nem szeretnéd nem kell elmondanod.-mutató újjával állam alá nyúlt, s felemlte a fejem, így csodálatos szemeivel találtam szemben magam.
-de neked el szeretném mondani.-mosolyogtam rá.
- Bízol bennem??-kérdezte csillogó szemekkel.
- Azt hiszem igen.- mondtam szégyenlősen.
-Köszönöm.- s egy puszit akart adni az arcomra, de véletlenül én pont akkor fordítottam el a fejem, s ez a puszi a számon landolt. A pillangók fénysebességgel száguldoztak a gyomromban. Fáztam, de a bőröm mégis égett, s mikor Justin ajkai elnyíltak, nem tudtam vagyis nem is akartam neki ellenállni. Olyan volt mintha erre vártam volna időtlen idők óta, de ezt magamnak sem mertem bevallani. Nyelve utat tört magának, s hamar társra talált. A csókunkban meg annyi érzelem keveredett. Bizonytalanság, félelem, szeretet, vágy ezek az érzések mind megmutatkoztak abban ahogy hozzámért. Mintha valami porcelánbaba lennék, ami egy érintéstől eltörik. Előről az ölébe vont, s a combomat simogatta míg én hátulról hajába túrtam. Levegő hiány miatt váltunk el, s hogy ne lássam gyönyörű arcát ezért az arcomat, melynek színe a paradicsommal versenyezhetett volna a vállába fúrtam. Mélyet szippantottam csodálatos illatából ami számomra olyan mint a drog. Nem tudok betelni vele és ha érzem teljesen elkábít.
-Ez meg mi volt??-mormoltam félénken nyakába. S nyomtam rá egy puszit mitől kirázta a hideg.
-Ez egy csók volt, s erre vártam mióta láttalak elmenni-kuncogott. Mi hova mentem??
-Tessék??-néztem gyönyörű szemeibe.
-Te nem emlékszel rám??-kérdezte keserűen.
-Miért kellene??-tényleg nem emlékszem semmire. Mondjuk a gyerekkromból nem sok mindenre sőtt 10 éves komrom alatt semmire nem emlékszem de ez természetes vagy nem??
-Legjobb barátok voltunk. És a szüleid elváltak és..-mi????
-Mi??-szinte visítottam és rögtön kippantattam az öléből.- Az én szüleim nem váltak el csak nem élnek együtt.-mondtam de a a könnyeim már megálíthatatlanul folytak.
-Héé nyugi nincs semmi baj. De elváltak ezért költöztetek el nem emlékszel 9 éves voltál én meg 10 s Ry-ra sem emlékszel??-kérdezte. S én egyre jobban kétségbe estem miért nem emlékszem semmire. Miért??
-Nem emlékszem..-sírtam s az arcomat a kezembe temettem ő odajött s szorosan megölelt de most ez sem nyugtatott meg.-nem emlékszem Justin semmire nem emlékszem.Érted???-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nincs semmi baj elfelejt dolgokat az ember nem nagy cucc.
-nem nagy cucc???-kérdeztem hisztérikusan-Nem nagy cucc neked az hogy nem emlékszem rád a gyerekkoromra sőtt még arra sem hogy a szüleim elváltak és hogy valaha is ismeretelek. Ez igen is nagy cucc.-ordibáltam vele.- És most tudom ki fog nekem segíteni.-mondtam és síros szemmel milliónyi kérdéssel szaladtam át anyukámhoz. Ő már az ágyban feküdt és olvasott. Én akár egy bomba robbantam be a szobába.
-Anya te elváltál apától??-kérdeztem ellentmondást nem tűrő hanggal és a könnyeim megállíthatalanul folytak és abban reménykedtem hogy ezt mind csak Justin találta ki.- Anya válaszolj!!!-kiabáltam vele is.- Én régen ismertem Justin Pattie-t Ryan-t és itt laktunk a közeben és elváltatok és ...-elfult a hangom a sok sírástól és a földre zuhhantam.
-Kicsim nyugodj meg nincs semmi baj.
-De van anya nem emlékszem ilyenekre mond hogy nem igaz kérlek-néztem fel rá és az ő szemei is könnyesek voltak.- Kérlek anya.-mondtam egyre halkabban.-Kérlek.
-Kicsim el kell mondanom valamit.......

***
Hát gyerekek ennyit tellett most tőlem remélem tetszik és KOMIKAT!!! ne felejtsétek el!!! Szeretlek titeket Puszi Tocsi :D