70.rész

Istenem el sem hiszem hogy már itt járunk. Nagyin örülök neki hogy olvassátok a blogomat. Most szeretném itt hivatalosan bejelenteni hogy még 30 rész és vége ennek a blognak. Azt nem döntöttem el hogy majd kezdek e új részt ezt még nem tudom. Na de térjünk is vissza jelenbe. Csajok most nagyon gyorsak voltatok hogy ilyen hamar összehoztátok nekem a 3 komit, ezért én is hozom nektek hamar a következő részt. Azt szeretném még kérni tőletek hogy a komiba hagyjatok egy nevet hogy ki írta:DD Köszönöm előre is. Nem tudom egyébként ki szokta ezt a kis monológomat elolvasni most teszek egy tesztet hogy ki olvassa ezt el ha elolvastad hagy meg azt komiba hogy: őrült XDXD Na de nem is rizsázok itt nektek tovább jöjjön a rész és a 3 komit ne feledjétek mert csak utána jön a kövi, szóval jó olvasást.
Puzsi: Tocsi

******


Szóval arra a döntésre jutottunk hogy.....
-Nem érdekel mit mondotok most elfogtok ketten menni 3 hétre a Bahamákra és nem érdekel minket hogy akarjátok e vagy sem elmentek és rendezitek a dolgaitokat és utána hazajöttök.-mosolygott ránk mindenki.
Ezt nem tehetik meg velünk nekünk is van beleszólásunk abba hogy kivel mikor és hova megyünk. Kicsit dühített hogy így nélkülünk döntve bejelentik hogy mentek és kész. Vagyunk már olyan nagyok hogy megtudjuk mi ezt oldani. De nem mégsem tudjuk megoldani valamilyen szinten igazuk van, de félek hogy mi fog történni. Justin arcára pillantottam,s ő is pont engem nézett. Erősen gondolkozott valamin majd elkapta a tekintetét.
-Mikor kell indulnunk??-kérdezte monoton hangnemben. Szívem egy hatalmasat dobban majd fájdalmasan vert tovább. Kezem a fájó pontra kaptam, majd könnyes szemekkel fürkésztem arcának vonalát. Már nem az a kisfiú volt aki még régen mikor nem ismertem. Arca megnyúlt s komolyabb lett, mégis elvarázsol, de neki csak egy nyűg vagyok akit el kell viselni és most 3 hétig nem tud majd menekülni tőlem. Én ezt nem akarom, hogy csak a muszáj miatt legyen mellettem nekem arra nincs szükségem. Most az arca és a hangneme teljesen ellentét tükrözte annak amit az előbb mondott fent.
-Nem megyek.-suttogtam alig hallhatóan.
-Kislányom nem voltam világos??-kérdezte felvont szemöldökkel- Fél órátok van hogy a a repülőn legyetek a csomagjaitok a kocsiban vannak Sassy neked a fiúk pakoltak be-Jajj ne gondoltam magamban.- Justin neked pedig Rayen-ék. A kocsi kint vár nyomás.-és az ajtó felé kezdtek el minket finoman tolni.
-De így???
-Magán gép.-forgattam meg zöld szemeit Harry. Mindenkitől egy puszival és öleléssel elköszöntünk. Vettem egy mély lélegzetet majd kifújtam és beszálltam a kocsiba. A repülőtérig az út csendesen telt. Biztonsági őrök segítségével elfoglaltuk a helyünket a gépen. Nagyon fáztam hisz csak egy toppban voltam.
-Haló. Igen itt Justin. Kérem hozzanak egy takarót.-beszélt bele a falon lévő kis készülékbe. Nem sokára egy fiatal nő meg is érkezett kezében egy piros polártakaróval. Oda adta Justinnak majd eltűnt.-Tessék.-nyújtotta felém a piros anyagot.
-Köszönöm-néztem rá hálásan. Jó alaposan betakaróztam majd mikor felengedtem rákérdeztem arra ami böki a csőrömet. - Most mi az igaz???-kérdeztem rá,s arcát tanulmányoztam.
-Már mint ezt hogy érted???-kérdezte, s szemöldökét összeráncolta.
-Úgy hogy mi az igaz amit fent mondtál amit könyűszerrel hazudhattál vagy az amit láttam a szemedben és az arcodon lent a nappaliban indulás előtt. Melyik az igaz Justin?? -torkomban hatalmas gombóc keletkezett melyet nem tudtam sehogy sem eltüntetni.
-Miért mit láttál??-kérdezte lenézően.
-Justin-forgattam meg lemondóan könnyes szemeimet.- Miért beszélsz így miét vannak hangulat változásaid?? Miért csinálod ezt?? Miért hazudsz?? -szememből a könnyek kibuggyantak és megállíthatatlanul folyni kezdtek.- Annyiszor megfogadtam már hogy nem sírok miattad de nem megy-nevettem fel keservesen- Ha tudni akarod azt láttam a szemedbe hogy nyűg vagyok neked nem is kicsi és szerintem ha nekem valaki a túl fontos az nem jelent számomra nyűgöt.-majd az ablak felé fordultam. Pár pillanat múlva egy puha meleg kezet éreztem arcomon mely egy kósza könnycseppet távolít el. Mérges voltam rá ezért kezemmel ellöktem a kezét. Majd ismét próbálkozott, s arcom a sajátja felé fordította, már nem voltam arra képes hogy ellökjem hisz elvesztem gyönyörű barna csillogó szemeiben melyeket úgy imádok. Arca közelített enyémhez, de még is év ezredeknek tűnt míg megéreztem pihe puha orrát enyémnek dörgölőzni. Pillangóim feléledtek, s minden gond és baj megszűnt . Megszűnt a világ körülöttünk csak én voltam és ő. Lábaim remegni kezdtek, s azt hittem ott menten elolvadok. Mesés illata kábítása alá kerültem melyet egyáltalán nem, bántam inkább élveztem míg lehet. Telt ajkait óvatosan hozzáérintette enyémekhez, de nem csókolt meg nem csak meg akar őrjíteni. Gyengéden, s lassan végighúzta ajkaimon, majd fülemhez hajolt,. s belesuttogott.
-Szeretlek és szükségem van rád ez az igazság.- Ahogy a szavakat mondta fogai hozzáértek a fülemhez egyszer egyszer,s minden alkalommal jól eső remegés futott át a testemen. Majd nesztelenül visszaült a helyére, s onnan kémlelte reakciómat.
 Arcomra levakarhatalan mosoly ült, melyet ő is lemintázott, de mind kettőnké kétség kívül valódi volt. Na most visszakapod Bieber-gondoltam magamban. Felálltam,, s a kész tervvel a fejemben szerelmem felé indultam. Ő fürkésző szemekkel figyelte minden mozdulatomat,s mikor elé értem kajánul elmosolyodott. Lassan hogy húzzam az agyát beleültem az ölébe, majd füléhez hajoltam, s adtam rá egy puszit. Ő ezt egy mély sóhajjal díjaztam amin elmosolyodtam hogy nem csak  van rám ilyen elképezőt hatással.
-Én is szeretlek-kuncogtam bele a fülébe.-de ezt eddig is tudtad. Majd puszikkal hintettem be nyakát, s álla vonalát, mikor megcsörrent a telefonja. Morgott valamit az orra alatt majd a zsebéhez nyúlt.
-Bocsi baby-emelte meg a lábamat combomnál fogva, de ahogy arc kifejezésén látni lehetett nem épp a sajnálom szó volt a megfelelő. A kijelzőre pillantott majd felvette és kihangosította.
-Mondjad de gyorsan-szólt bele a telefonba mogorván.
-Mizu kölyök?? Ideges vagy??-húzta az agyát Scoo, én ezen csak jót kuncogtam.
-Nem csak siethetnél.-mondta kicsit dühösen. Én nyakához hajoltam,s tovább puszilgattam.
-Hova-hova???-idegelte tovább managere. Egyszer úgy döntöttem kicsit felidegesítem én is ezért beleharaptam óvatosan a nyakába.
-Áhww-hagyta el egy kisebb nyögés a száját. Ezen én hangosan felnevettem.
-Mit csináltok Justin??-kérdezte kicsit mérgesen Scoo.
-Semmit haver semmit.-bizonygatta Juss.
-Akkor mit nyögsz??-kérdezte. Én ezen megint csak felnevettem, s Justin is nagyot mosolygott.
-Jajj itt van  egy ...öhmm.. finom ... uhh... süti és annyira finom hogy áhww és majd derítsd ki a receptet.-találta ki ezt a hazugságot melyen úgy nevettem hogy egy kisebb röhögő görcs tört rám.
-Hmm. Biztos de mi van abba a sütibe hogy Sassy így nevet.-Kérdezte ő is kuncogva.
-Nem tudom Scoo mondom derítsd ki.-mondta Juss is nevetve.
-Jól van . Na de azért hívlak hogy adtam egy konferenciát melyen elmondtam hogy pihenni mentél és majd jössz senki nem tudja hol vagytok ja és a telefontokat le kell adnotok az utaskisérőnek. Jó szórakozást csak okosan.-majd ki nyomta a telefont.
-Na Biebs csak okasan.-nevettem fel , s óvatosan megpaskoltam az arcát.
-Huuu de vicces vagy kicsi lány.-nevetett fel ördögien Juss, majd bal kezével a fenekembe markolt.
-ÁÁÁ-visítottam fel-te hülye vagy???-néztem rá mosolyogva.
-Nem csak megbolondítasz-nézett rám kiskutya szemekkel.
-áHH már értem szóval minden az én hibám??-kérdeztem mosolyogva.-És ne fogdoss nem vagy a pasim.-mondtam, s a képébe mosolyogtam.
-És legyek a pasid??-kérdezte kacéran.
-Hát.. nem is tudom-tetetettem a gondolkozót.-Egye fene legyél.-mondtam neki mosolyogva.
-Akkor már fogdosahtalak??-kérdezte rossz fiús mosolyával.
-Nem.-erre csikizni kezdett.- Wááááá-visítoztam.- Biber most hagyd abba.-parancsoltam rá két nevető görcs között.
-Ha kapok egy csókot-mondta kacéran.
-Jó- forgattam meg a szemeimet......