44. rész Temetés ............. Ez lehetetlen

( Bocsika de most két hónapot összefoglalva írom le mert már hiányzik az hogy Justinról írhassak és ez egy kicsit vicces de ez van :)) Köszi a megértéseteket
by: Fru ♥ Puszkóó :)))

két hónap története az uncsi életemből : XD
Ez a két hónap minden napja körülbelül ugyan úgy telt. Többnyire mikor iskolában voltam Jakekelk és Nesszivel nem lettek új barátaim de hozzájuk főleg Jakehez egyre közelebb kerültem. Már volt olyan is amikor nálunk aludt és én is náluk aludtam olyan volt mintha az igazi bátyjám lett volna és a szülei is nagyon aranyosak voltak. Anyáék is nagyon kedvelték mert tényleg vigyázott rám bulikban megy ilyen helyeken mint egy jó bátty. Hope és Stefani minden nap beszóltak vagy volt olyan eset is amikro tesi után elvették a ruháimat, Justinról most legújabban az a pletyka kering hogy összejött egy újabb táncosával vagyis Audryval. Hát igen emiatt is elég rendesen kiakadtam és az a legrosszabb hogy még mindig szeretem és összeomlok ha egy számát hallom egy buliba is képes vagyok ha meghallom valamelyik számát elkap a sírógörcs, olyankor Nesszi és Jake szoktak pátyolgatni csodálom a türelmüket. A P.S.: I love you-t már nagyon régen láttam mert Jake nem engedi hogy megnézem mert azt mondta hogy nem nézi végig ahogy sanyargatom magam. Ez így történt hogy egyik nap eljött hozzám és pont azt néztem sírva és mikor a filmnek vége lett akkor sem tudtam abbahagyni még az orvost is kikellet hívni valami görcsöt kaptam a sírástól. Injekciót adott amitől elaludtam és abbahagytam a sírást. Mikor felébredtem a DVD lemez eltünt, a gépemmel együtt amit még mindig nem kaptam vissza. Anya és Apa nagyon haragszanak Justinra. Pattieval is kéthetente szoktam csak beszélni mert mostanába nagyon sokat dolgoznak. Ush-sal és Scoo-val már nagyon de nagyon régen beszéltem. Így teltek a napjaim.
*-*
Most November van és az osztállyal az osztálykirándulást szervezzük Páriszba(Wááá). Jövőhét Szerdán indulunk és majd csak utánna való hét Hétfőn jövünk haza. A Hármasunkat Nesszi elhagyta mert Olaszországba ment cserediáknak szóval most ketten vagyunk. Ez a nap is átlagosan telt. Reggel amikor felkeltem átmentem a vendégszobába hogy Jake-t felébresszem. Most egy hétig vagyis holnapig nálunk alszik mert az anyukájájék elmentek a nagymamájához aki Philedelphiában lakik és nagyon beteg. Elmentünk a suliba és végleg leszerveztük az osztálykirándulást most már 100 ezer százalék hogy megyünk. Az utolsó óra után hazamentünk, és mikor beléptünk az ajtón anya halálsápadt arca fogadott, s közben valakivel beszélt telefonon.
-Any: Rendben-egy könnycsepp csordult ki a szeméből nagyon megilyedtem- Köszönöm viszlát.
-I: Anya!! MI a baj??-kezdtem én is sírni holott nem is tudtam miről van szó. Jake bezárta az ajtót és mellém állt.
-Ja: Mi a baj Suzan??
-Any: Jake a szüleid-felállt és odasétált az említett személyhez- Autóbalesetben meghaltak.-Jake arca elsápadt és lerogyott a földre az arcát a kezébe temette. Odarohantam hozzá legugoltam mellé és a hátát simogattam. Tudtam hogy most nekem kell erősnek lennem és sajnos most visszadhatom azt a sok törődést amit tőle kaptam. Felsegítettem a díványra és csak meredt maga elé.
-Ja: De hogy?? És mi lesz velem?? A nagyin kívül senkim sincs-törtek ki belőle a kérdések.
-I: Hát mi lenne veled anyáék örökbefogadnak ez nem kérdés. Ugye anya??-néztem rá aki ismét telefonált. Mikor lerakta felénk fordult- Igaz anya ??-kérdeztem ismét.
-Any: Természetesen most beszéltem a gyámhivatallal és nem ellenezték hazaér apád és megyünk a papírokat aláírni ha neked ez így megfele Jake tudom hogy gyors de ez most a legfontosabb a jövőd
-Ja: Köszönöm-ennyit mondott és megölelt engem majd anyát.-és a temetés?-kérdezte de a végén a hangaja elcsuklott
-Any: Majd én rendezem-mondta s elment a konyhába.
-I: Jake annyira sajnálom-öleltem meg-őszinte részvétem.
-Ja: Köszönök mindent
-I: Ez természetes, de most már tényleg a bátyusom leszel-ölelve veregettem meg a hátát.
-Ja: Hugica
-I: Ne merj így hívni.-hirtelen elengedett és beviharzott anya után a konyhába. Kicsi fáziskésés után követtem.
-Any: Indulnunk kell mert most hívtak a rendőrök hogy neked kell őket azonosítani. Képes leszel rá??-gondolom a holttesteket.
-Ja: Nem tudom.- beléptem a konyhába és láttam ahogy az arcán folynak a könnyek.
-I: Én is megyek.-mondtam határozottan
-Any: Kicsim szerintem jobb lenne ha itthol maradnál mert így is labilis vagy érzelmi szempontból.
-I: Nem anya és megyek Jake mellett a helyem ő is mellettem volt és van én sem hagyhatom cserben- egy köszönöm pillantást vetett rám könnyes szemekkel. Nehéz volt azt az embert így látni aki mindig boldog volt és vidám most meg mint egy érzelmi roncs úgy néz ki, ez nagyon megrémisztett.
-Any: gyertek-szólt anya.
-I: Apa??
-Any: már tud róla és ő is belegyezett rögtön mindenbe a gyámhivatalban fogunk találkozni vele gy óra múlva.- Elmentünk és beazonosítottuk a testeket kissebb karcolások voltak rajtuk, mert mind a kettőjük halálát belső vérzés okozta, olyanok voltak mint akik alszanak. Én nem bírtam bent maradni ki kellet jönnöm. Kint volt egy ilyen hátsó udvar szerüség és egy hatalmas fa, ami alatt egy pad volt. A levelek sárgák voltak és hullotak lefele a fáról. Leültem a padra és kitört belőlem a sírás. Egyszer egy kezet éreztem a hátamon. Mikor felpillantottam Megláttam Jake üveges tekintetét.
-I: Annyira sajnálom tudom hogy erősnek kéne lennem mert nem az én szüleim de akkor is nagyon szerettem őket és nagyon kedves emberek voltak miért pont ők miért??-mondtam szipogva.- Anya??
-Ja: A papírokat intézi és miért kérsz bocsánatot ez természetes és én se mindig tudom magam visszafogni de muszály akár mennyire is fáj, mert be kell látnom az élet megy tovább sajnos nélkülük..-csuklott el a hangja- nem omolhatok össze. A temetés Pénteken lesz-nyelt egy nagyot, és lehajtotta a fejét.
-I: Jake figyelj rám igazad van de ez sem jó hogy magadban tartod sírd ki magad nyugottan segítek amiben tudok. Rendben??-bólintott- És mi lesz a kirándulással??
-Ja: Elmegyünk, mert már rég szerettél volna Párizsba menni
-I: Nem miattam nem megyünk sehova
-Ja: de nekem is jobb lesz meg Nesszi is ott lesz és úgy könnyebb felejteni, ha azokkal vagyok akiket szeretek.
-I: Jajj gyere ide-öleltem meg jó szorosan
-Any: Gyerekek mennünk kell!!
-I: Jövünk- A gyámhivatalban simán ment minden. Péntekig nem kellett suliba mennünk. A temetés borzalmas volt mindenki sírt. És szegény Jake vigasztalt mindenkit holott szerintem ezt fordítva kéne. Ezért nagyon csodálom hogy ilyen erős tud maradni minden helyzetben. Az elkövetkezendő napokban pakoltunk át Jake-ék házából és a kirándulásra is a bőröndökbe.
.......
Szerda reggel hat órakkor szólalt meg a telefonom. Értenyóltam és leállítottam az ébresztőt.
-I: Vigyázz Párizs mert jövünk !!!-kiálltottam fel. A hirtelen jött temetésről Jake kérésére senki nem beszélt és nem is mutattuk az érzéseinket. Azt mondta hogy minél hamarabb el szeretné őket felejteni nem értettem miért hisz a szülei voltak és szerette őket vagyis azt hiszem én kedves embereknek ismertem meg őket de féltem rákérdezni gondoltam majd ha már lecsendesedik minden még túl friss lenne. Tegnap reggel megjelent az újságban egy kép rólam és Jake-ről miszerint mi járunk és hogy Justin szakított Audryval és mi lesz ebből hogy vajon én is szakítok e Jaekkel, ezen úgy mond egy jót nevettünk. Na visszatérve a jelenhez átszaladtam a bátyóm szobájába és ráugrottam az ágyára.-felkelni!! Megyünk Párizsba!!-kiabáltam miközbe rajta ugráltam.
-Ja: Hagyjál máár-nyafogott
-I: Jake öltözz-parancsoltam rá. Ő nagy lendülettem felált amitől én leestem róla és a földön kötöttem ki.
-Ja: igenis asszonyom vágta magát haptákba-én meg a földön nevettem.
-I: te idióta lelöktél-vágtam be az álldurcit
-Ja: Sajnálom így jár az aki felkelt hajnalok hajnalán.-nyújtotta ki a nyelvét
-I: Tudod hova-húztam fel a szemöldököm
-Ja: A formás seggedbe
-I: Pontosan-bólogattam hevesen. Erre ő csak elnevette magát.
-Ap: Készüljetek egy fél óra múlva indulunk a reptérre-szólt fel apa a földszintről.
-I, Ja: Rendben.-kiabáltuk egyszerre, s átmentem a szobámba. Elvégeztem a reggel teendőimet. A hajamat hullámosan hagytam már eléggé hosszú, a fenekemig ér. Feltettem egy alap sminket(szemceruza, szempillaspirál és szájfény). Felöltöztem és elraktam még a szükséges dolgogat egy kisebb táskába mert a bőröndjeim már lent voltak.
( Egy szürke sapi, fekete divat szemüveg, szürke mikiegeres pulcsi ami alá egy fehér atlétát vettem amin egy rózsaszín peace jel van, fekete test gatya és szürke Supra)
Lementem a földszintre ahol már apa és Jake megettők a reggelit.
-Any: Kicsim kérsz reggelit??
-I: Nem nem vagyok éhes . Mikor indulunk??- apa ránézett az órájára.
-Ap: Most.-ezen felnevettünk. felvettem egy őszi kabátot ahogy mindenki és mentün k is a kocsihoz. Az út a reptérig csendesen telt. Mikor kiszálltunk már az osztály minket várt. Elbúcsúztunk anyáéktól és már lehetett is felszállni a gépre. Én természetesen Jake melett ültem. Az út nagyon unalmas volt, 8 óra hosszát utaztunk már nagyon fájt a fenekemXD. Mikor a hangosbemondóba megszólalt egy női hang hogy kapcsoljuk be az öveket mert leszállunk nagyon izgatott lettem, s felébreszettem a mellettem szunyókáló emberkét is. Nem értem hogy bír valaki ennyit aludni. Hamar le is szálltunk. Mikor kiszálltunk a repülőből mindenki megkapta a csomagját elmentünk a szállodához. Egy 4 csillagos szállodában szálltunk meg. Most is kikönyörögtük hogy hagy lhessek Jakekel egyszobába. Elfoglaltuk a helyiságeket amik nem is voltak kicsik de túl nagyok se minden lakosztályban volt 4 ember mi két fiút kaptunk még (két strébert) így ebből kifolyólag volt két szoba amibe két egyszemélyes ágy volt. egy kicsike nappali és egy fürdő. Mindenki kipakolt és pihent egy kicsit. 6 órakkor lementünk vacsorázni emi szintén hamar meg volt már nem volt betervezve semmi extra program ezért szabad foglalkozás volt 10 óráig.
A szobában:
-I: Jakey gyyere már el velem sétálni légyszíííííííííí-kérleltem
-Ja: Én nem megyek sehova fáradt vagyok
-I: Te aki szinte az egész napot végigaludtad?? Én nem aludta semmit a repülőn
-Ja: Akkor meg ülj lée a seggedre és pihenj
-I: Milyen vagy !! akkor elmegyek egydül
-Ja: telefont vigyél
-I: Igen is apa
-Ja: isten ments hogy az apád legyek-kinyújtottam rá a nyelvem- Tudod hova??
-I: Kabbe
-Ja: tedd ki-mosolygott
-I: Megszívtad ezt még te tanítottad nekem figyelj: Ja hogy neked olyan kicsi van hogy lány létemre még az enyém is kéne hozzá??-mosolyogtam- Háá
-Ja: óhh átkozom magam azért a napért amikor ezt megtanítottam
-I: Így jártál szivem na de én megyek Puszkóó-nyomtam egy puszit az arcára és kiszökdécseltem a szállodából. Nem messze volt az eiffel toronytól.

Már sötét volt az emberek százaival sétálgattam. A torony csodazsáépen ki volt világítva mesébe illő volt. Én csak néztem körbe és körbe és közbe mentem hátrafelé. Egyszer csak beleütköztem valakibe. Aki rögtön bocsánatot is kért.
-V(valaki): Bocsánat-ismerős volt a hang. Mikor odapillantottam egy fiút láttam akin bézbolsapka volt és napszemüveg este(?) Egy fekete bőr dzseki szürke nadrág és fekete supra. A felismerés villámként csapott belém, szívem egyre hevesebben vert. Eszem azt diktálta menyjek tovább de képtelen voltam végtagjaimat indulásra bírni, egyszer csak a számon kiszökött egy név amit már régen nem ejtettem ki hangosan.
-I: Justin???-néztem a srác felé és a szemem szúrni kezdett. Az idegen felkapta a fejét és rám nézett igen ő volt az. Az arcomon valami nedves folyt végig ekkor jöttem rá hogy sírok, és a szívem egyre gyorsabban dobogott ahogy felém közeledett.
-JB: Stella tényleg te vagy az??-motyogta előttem
-I: azt hiszem-ezen felkuncogott. Mindent elfelejtettem. A karja derekam köré fonódott és biztonságban éreztem magam. És az amiért elhagytam eltűnt úgy éreztem az életemet is rábíznám nem érdekelne. Arcát kezdte fürkészni a gyünyürű barna szemei csilogtak vagyis könnyes könnyes, emiatt szívem egyre hevesebben vert ha már lehetséges. Nagyokat nyeltem, gyönyörű szemei a szemem és ajkaim között cikkáztak, és arca közeledett felém. Én a kezemet a melkasának helyeztem és eltoltam magamtól habár meg sem csókolt. Értetlenül nézett rám.
-I: Hééé ez gyors ha akarsz valamit szerezd meg-kopintottam orrára és otthagytam. Kis idő után karok fonódtak hasam előtt.
-JB: Hogyan???-suttogta a fülembe
-I: Az már nem az én dolgom-mosolyodtam el
-JB: Szeretsz még???-suttogta ismét
-I: Ez soha nem volt kérdés
-JB: Bízol bennem??
-I: Azt hiszem
-JB: Otthagynád értem a pasid??-a mosoly lehervadt az arcomról. Hogy mi???
-I: Tessék???-fordultam vele szembe
-JB: Ott hagyod értem azt a Jake-t??-vonta fel a szemöldökét
-I: ő nem a pasim-nevettem el magam
-JB: Ezt nem értem akkor miért ölelgeted???
-I: te ezt honann veszed??
-JB: Újság
-I: Ja hogy az ő az oszt társam és a bátyjám
-JB: MI????????????-vágott elég fura fejet amin ismét felnevettem- mit nevetsz??
-I: Az arcod. A szülei nem rég haltak meg és nagyon jó barátom lett miután eljöttem és így anyáék mivel senkije nem volt örökbefogadták most is osztálykiránduláson vagyok.
-JB: Értem.-világosodott meg.
-I: ja és ha már az újságokból indulunk ki hogy a kis Audry??
-JB: Honann tudjam már két hónapja kirugtuk mert azt híresztelte hogy együtt vagyunk és nem szállt le rólam.
-I: Biztos???
-JB: Bízol bennem??
-I: Azt hiszem-mondtam ismét
-JB: Akkor biztos.-mosolyodott el-szóval akkor szerezzelek vissza???
-I: Ühüm-bólogattam.
-JB: Melyik szállodában vagytok??
-I: Parks-ban
-JB: Holnap reggel kilenckor ott találkozunk ha karod-mosolygott
-I: Akarjam??-húztam az agyát
-JB: Igen
-I: Akkor..-vágtam be a gondolkozót-akarom-adtam egy puszit az arcára és visszamentem a szállodába. Már mindenki aludt, lezuhanyoztam és elaludtam






KOMIKAT légyszíves tudom hogy nektek sincs időtök de ha már olvassátok ha nem is komiztok pontozzatok 1-10-ig:))
Előre is köszönöm !!! :D
By: Fru puszkóóó :)) ♥ ♥